A CSALÁDÁLLÍTÁSRÓL

Mi is az a családállítás?

Amikor a családban történt régi, nagyon nehéz eseméyek irányítják az életét.

  • Nem működik a párkapcsolata?
  • Gyerekvállalási nehézsége van?
  • Rossz a kapcsolata családtagjaival?
  • A gyerekkel van gond?
  • Vagy csak elakadt valahol?

    A családállítás az Ön eredendő családját vizsgálja, olyan szempontból, hogy van-e esetleg olyan trauma, nehézség a családban, amelyet átvehetett, "megörökölhetett" érzésben, viselkedésben, akár sorsban is, anélkül, hogy tudna róla.

csaladallitas_sasviktoria

Lehet, hogy a régóta szűnni nem akaró problémája azért nem tud megoldódni, mert nem is a saját életében keletkezett az oka! Lehet, hogy azért kerül mindig ugyanazokba a helyzetekbe, mert ezzel öntudatlanul leutánoz egy családtagot!

A nyolcvanas évekből származó, Bert Hellinger által megtalált családállítás módszere olyan egyedülálló, egyalkalmas foglalkozás, amely az embert saját rendszerén, családján keresztül szemléli, és amely felfedezte, hogy egy életvezetési probléma gyökere nem biztos, hogy a saját élettörténetre vezethető vissza, hanem az ősök életéből eredeztethető.

Ha valakinek van valamilyen visszatérő problémája az életében, például sorra ugyanúgy jár a párkapcsolataiban, vagy nem tud sikeres lenni, és sokszor nincs kézzelfogható oka rá, akkor valószínű, hogy valamelyik felmenőjének az életében történt olyasmi, ami indokolná az illető személy érzéseit, viselkedését, eseményeit az életében. Őseink feloldatlan traumái, nehézségei átfolyhatnak hozzánk, mi hordozhatjuk tovább azokat.

A családállítás módszerével azt tudjuk megnézni, hogy ha küzd egy életvezetési problémával, az az Ön életéből származik, vagy pedig az ősöktől átvett teher?

Jöjjön gondterhelten – távozzon megkönnyebbülve!

Mire jó a családállítás?

– párkapcsolati problémák megoldására
– családtagokkal való kapcsolat javítására
– gyermekvállalási nehézségek oldására
– 18 év alatti gyerek problémáinak megoldására
– elakadások feloldására

Ez csupán néhány terület, ahol hatékony a családállítás módszere. Forduljon hozzám bizalommal és megbeszéljük, Önnek erre a módszerre van-e szüksége.

A családállítás módszerével azt tudjuk megnézni, hogy a problémája gyökerezhet-e a családi rendszerből. Léteznek azonban olyan problémák, amelyeknek megoldásához önmagában nem elég egy családállítás, mert ráhalmozódtak már egyéb, saját élettörténetből szerzett nehézségek. Ilyenkor érdemes más módszerekhez is folyamodni, például pszichológus segítségét kérni.

A családállítás hatékony módszer, ami el tud indítani egy változást, amelynek erejéből már könnyebb egyénileg a felszínre jutni és tudatos, teljes, boldog, saját életet ÉLNI.

Hogyan működik a családállítás?

Hellinger azt találta, hogy az egymással összeköttetésben levő lelkek (pl. a család) egy közös mezőt alkotnak, mely több, és nagyobb erővel bír összességében, mint az egyének egyenként, és ez a mező kihatással van az egyének életére.

Alapvető motivációnk a túlélés érdekében, hogy tartozzunk valahova, leginkább az eredendő csoportunkhoz, a családunkhoz. Ezért egy nagyon mély, tudatalatti, gyermeki hiedelem él bennünk, ami azt mondja, hogy csak akkor fogad el minket ez a család, ha olyanok vagyunk, mint ők, vagy legalábbis semmi esetre sem jobbak, sikeresebbek, boldogabbak.

Így szeretetből, hűségből, lojalitásból lemásoljuk őseink nehéz sorsát. Azt hisszük, hogy így jóvátehetjük. De a titok abban rejlik, hogy az egész családrendszer attól lesz jobban, ha az ősök sorsát tisztelettel elfogadjuk, letesszük, és éljük a saját életünket.

Hogyan zajlik egy családállítás?

Az állításnak kétféle formája van: egyéni, ahol bábukkal, vagy papírlapok segítségével, közös munkával állítja fel a kliens és a terapeuta a családtagokat.

Valamint csoportos, ahol a csoporttagok abban segítik egymást, hogy az éppen állító kliensnek megjelenítik képviselőkként a családtagjait.

Családállításon a kliens elmondja az állításvezetőnek a hozott témáját, problémáját. Beszélgetnek a családjáról, ezután a kliens képviselőket választ a csoporttagok közül saját magának és családtagjainak. A képviselők elhelyezkednek a helyiségben, és beszámolnak testi érzéseikről, amely alapján a terapeuta a kliens érzelmi reakcióinak megerősítésével feltárja az adott probléma forrását.

Az oldás során kimondásra kerül az, ami valójában a mélyben rejtőzik, és ez gyakran fontos felismerésekhez, akár katarzishoz is vezethet, és megindul a gyógyulás folyamata.

A családállításról tudományosan

A családállítás egy olyan módszer, amelynek működése egyelőre tudományosan nem, illetve csak részben bizonyítható. A módszert a tapasztalat alakította ki.

A család, mint rendszer nem ismeretlen fogalom a családterapeuták számára (Goldenberg, 2008). Számos családterápiás elmélet alapját képezi a családállítás működési elveinek. Egy család jóval több, mint olyan egyének összessége, akik közös fizikai és pszichés közegben élnek együtt. Egy ilyen rendszerben az egyéneket erős, tartós, kölcsönös, többgenerációs érzelmi kötődések és lojalitások kötik egymáshoz. A család hatóereje olyan nagy, hogy befolyása még a tagokat elválasztó hatalmas távolság esetén is megmarad. A rendszer teljessége miatt minden egyes összetevő mozgása kihat az egészre.

Ha egy családtagnak tünete van, az a család egészét érinti. Virginia Satir leírja, hogy a családtagok a tünet által tartják egyensúlyban a rendszert, és ezért hatalmas „árat” fizetnek a tünethordozás kapcsán.

A pszichodinamikus és rendszerszemlélet ötvözésének modellje a fokális családterápia, amely a családtagok életében előforduló traumatikus eseményeket kutatja. A családi rendszeren belül elsődlegesen a kommunikációt, interakciókat vizsgálják. A családokban szabályrendszerek működnek (adok-kapok elve, homeosztázis), amelyek nagyon hasonlítanak a családállításban megjelenő törvényekhez, annyi különbséggel, hogy ez utóbbiak más, mélyebb, megfoghatatlanabb szinteken is működnek.

Forrás: Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások: H. I. Goldenberg (2008) Áttekintés a családról I-II. kötet Animula, Budapest

A transzgenerációs modellek az évtizedeken át fennálló kapcsolati mintáknak szentelnek figyelmet a családokon belül. Ezek a minták a származási család megoldatlan problémáiba ágyazódnak. Bowen szkizofrénia kutatásaiban azt találta, hogy a szkizofrénia egy olyan folyamat, amely legalább három generációt ölel át, mielőtt egy családtagnál manifesztálódik. Elképzelése szerint a szkizofrén szülei problémásak, éretlen személyiségek, akik súlyos konfliktusokon mentek keresztül saját szüleikkel, most pedig saját gyermeküket teszik ki ugyanennek a helyzetnek.

Böszörményi-Nagy láthatatlan lojalitás elmélete alapján a gyermekek gyakran tudattalanul magukra vállalják azt a kötelességet, hogy segítsenek szüleiken, még saját káruk árán is.

Forrás: Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások: H. I. Goldenberg (2008) Áttekintés a családról I-II. kötet Animula, Budapest

A transzgenerációs örökségek témája a kezdetektől fogva foglalkoztatja a pszichoanalitikusokat is.

Már Freud (1991) is ír az ismétlési kényszer nevű jelenségről, amely általában traumatikus történésekből fakadó elfojtott tartalmak újra és újra megjelenésén alapszik. A kliens viselkedésével önkéntelenül megismétli a múlt eseményeit, amelyek nem tartalmaznak örömlehetőséget, és nem is hoznak kielégülést. Megszűnését az elfojtott emlékek tudatosítása idézheti elő.

Freud (1923, 47-48. old.) foglalkozott az én és az öröklés kérdésével is, illetve magával az öröklési folyamat lehetőségével, amivel kapcsolatban egy családi tudattalan létezését sejteti: “Az én élményei az öröklés számára egyelőre látszólag elvesznek, de ha azok gyakran és elég erősen nemzedékről nemzedékre következő számos egyénnél ismétlődnek, úgyszólván az ősvalami élményeivé tevődnek át, amelyek benyomásai az öröklés útján megmaradnak. Így az átöröklődő ősvalamiben megszámlálhatatlan sok én maradéka él tovább, és ha az én a maga felettes-énjét az ősvalamiből meríti, talán csak régebbi én-alakulatokat hoz ismét felszínre, azokat feltámasztja. “

Szondi Lipót (1996), aki sorsanalitikusként munkálkodott, mindenekelőtt felveti a jelenség genetikai vonatkozását. Szerinte az emberek a genetika törvényei alapján választanak maguknak olyan párt, akik biológiai szempontból is hasonlítanak szüleikhez, vagy azokhoz az őseikhez, akik egy traumatikus problémát hordoznak/hordoztak magukkal. Eseteinek tanulmányozása során kialakította saját elméletét a sorsátvételről. Jellemzői között szerepelnek a következő gondolatok:

– A tudattalanban a lét számára ős-figuráknak és az utódok cselekvéséhez szolgáló családi mintáknak kell létezniük, melyek kényszerítően irányítják sorsunkat. Így keletkeztek a fogalmak a “családi tudattalanról” és a “kényszersorsról”.

– Az ősök ellenfele az utód állásfoglaló énje. Az énnek hatalmában áll, hogy az ősök igényei ellenében válasszon. Így jutott a “szabad, egotropikus választás” és a “szabadon választott sors” fogalmakhoz.

Volkan és Ast (1997) a transzgenerációs továbbadásról: a szülők saját „lerakódott” reprezentációjukat adják tovább gyermekeiknek. Ilyen lerakódott reprezentáció lehet egy trauma, egy gyász, amin az illető nem tud továbblendülni. Az ehhez kapcsolódó negatív reprezentációk, érzések, élmények fejlődnek ki a gyermekben, olyan módon, hogy a szülő tudattalan üzenetet küld a gyermeknek, hogy ő foglalkozzon a felnőtt traumatizált szelf-reprezentációjával. Így a gyermek fog gyászolni, és átélni ezeket az érzéseket, nem feltétlenül sikeresen. Az érzés és élmény továbbvivődik generációról generációra.

Forrás: Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások: Freud, S. (1991) A halálösztön és az életösztönök Múzsák Kiadó, Budapest // Freud, S., Az ősvalami és az én. [1923] Hatágú Síp Alapítvány. Budapest 1991. 47-48. // Szondi Lipót (1996) Sorsanalízis és önvallomás. Szondi Lipót életművéből. Thalassa, 1996/2. // V. D. Volkan, G. Ast (1997) Sibling in the unconscious and psychopathology International Universities Press, Inc.

A szociálpszichológia területén Ábrahám Miklós és Török Mária (1998) vezették be az ún. crypte fogalmát. A crypte egy olyan „titkos sírbolt”, amit a kifejezhetetlen, titokkal terhes gyász hoz létre. Ebben a kriptában van élve eltemetve, szavak, képek, érzelmek emlékeiből összeszőve a veszteség tárgyi megfelelője, teljes személyként. A kripta tartalmazza a – tényleges vagy feltételezett – traumákat is. Ily módon a tudattalan fantáziáknak egy egész világa jön létre, amely azután saját, rejtett életét éli

A szerzők a crypte-jelenségen keresztül jutottak el és találtak rá a fantom-elméletre:

„A fantom fogalma a pszichoanalitikus vizsgálódás fókuszát kiterjeszti az egyénen túlra, mivel abból indul ki, hogy vannak emberek, akik, anélkül hogy tudnának róluk, elődeik életének titkos lelki tartalmait örökölhetik. A “fantom” egy radikálisan új irányzat a freudi és Freud utáni pszichopatológiai elméletek között: innentől kezdve a tünetek már nemcsak a személy egyéni élettapasztalataiból származtathatóak, hanem valaki más lelki konfliktusaiból, traumáiból vagy titkaiból is. […] Egy személy életében helyre nem hozott “szakadások” ártalmas módon és tudattalanul érinthetnek egy másik személyt. A fantom gondolata újrarajzolja a pszichopatológia határait, és a terápiás lehetőségeket is bővíti, mivel feltételezi az egyénen belül egy olyan kollektív pszichológia létezését, amely több generációt magában foglal, tehát az analitikusnak az egyik nemzedék hangjait kell meghallania a másik tudattalanjának vizsgálatakor.” (Rand, M., 1998, 123. old.)

A fantom hipotézis akkor merül fel, ha a páciens lelki életének tanulmányozásán keresztül nem sikerül fényt deríteni a lelki zavarok okára. Apránként a kényszeres, fóbiás vagy más típusú tünetek egy másik személy titkos életének nyomaiként tűnnek elő. A fantom fogalma az egyéni, sőt a családi pszichológián túl is alkalmazható. Bizonyos aspektusai megvilágíthatják egyes szociális intézmények kialakulásának kérdését, és új perspektívát jelenthetnek kulturális minták és politikai ideológiák pszichológiai gyökereinek vizsgálatában. A múlt meghamisítása, figyelembe nem vétele, elhanyagolása – akár egy totalitárius állam által intézményesítve (pl. NDK), akár pedig a szülők és nagyszülők révén – táptalaja lehet szégyenletes titkok fantomatikus visszatérésének, az egyén, családok, közösségek vagy akár egész nemzetek szintjén is.

A pszichoanalízis a Valóság elfogadtatását tartja megoldásnak. Ez annyit jelent, hogy meg kell szüntetni a metapszichológiai súlyát egy olyan valóságnak, amelyik csak tagadása által nyeri el létezését. Úgy biztosítják a halott nyugalmát, és azzal tisztelik meg, hogy felfedik szégyenletes titkait, megpróbálják megérteni meg nem nevezett és rejtett szenvedéseit. A halott előző életének leleplezése nem azért fontos, hogy békéjét helyreállítsák vagy megakadályozzák éjszakai csínytevéseit, hanem azért, mert az elhunyt gyanútlanul folytatja pusztító pszichikus fél életét – az utódokban.

Erdélyi Ildikó (2004) tovább építette a fantom-elméletet; arra a következtetésre jutott, hogy a nemzedékek tagjai között öröklött trauma (vizsgálataiban a törvényen kívüli származás traumája) sokkal jobban gátolja a második generációs leszármazottak lelki fejlődését, mint aki első generációs tagként szenvedte el a traumát. Ennek okaként feltételezi, hogy az első generációs szülő eleve hasítással volt jelen családjában, és ez gátlón hatott ki a gyerekeire is.

Forrás: Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat

Hivatkozások: Ábrahám M., Török M., Rejtett gyász és titkos szerelem. Részletek A mag és burok c. könyvből. Thalassa, 1998/2-3. // Rand, M., Bevezető Ábrahám M. és Török M. A mag és burok c. könyvéhez. Thalassa, 1998/2-3., 123. // Erdélyi I. (2004) A fantom-jelenség mint transzgenerációs örökség. In: Tér és Tükör, Flaccus, Budapest.

A „mindenttudó”, avagy morfogenetikus mező

Hellinger azt találta, hogy az egymással összeköttetésben levő lelkek (pl. a család) egy közös mezőt alkotnak, mely több, és nagyobb erővel bír összességében, mint az egyének egyenként, és ez a mező kihatással van az egyének életére.

Ezenkívül Rupert Sheldrake volt az, aki vizsgálta az összetartozó lények, az állatcsoportok tagjai, az állat és a gazdája, és az egymással kötődésben élő emberek között is létező láthatatlan összeköttetéseket – az ő elmélete szerint létezik egy energiamező, ún. morfogenetikus mező –, melynek köszönhetően az egyedek a távolból is tudnak egymásról. Sheldrake mindezt számos, a nyugati tudomány kritériumainak is megfelelő kísérlettel bizonyította (Sheldrake, 2000, 2003).

2003-ban a Wieslochban tartott Első Nemzetközi Család- és Rendszerfelállító Konferencián Hellinger és Sheldrake egyetértettek abban, hogy ugyanazzal a jelenséggel dolgoznak.

A morfogenetikus elnevezés azon a megfigyelésen alapul, hogy ha valami megtörtént, akkor időközönként újra és újra megismétli önmagát, mígnem formává alakul. Amikor az egyén cselekvés előtt áll, a mező emlékezik és megismételhet egy korábbi cselekvést. Ezért fordulhat elő, hogy egy családban generációról generációra ugyanazok a sorsok ismétlődnek, mert a családi mező emlékezete ugyanazokat hívja elő. Ha a morfikus mezőt kívülről egy új szellemi behatás éri, akkor ez az ismétlődés megáll, és az egyén képes lesz egy új életszakaszt kezdeni. A gyógyulás azzal kezdődik, ha a múltat – az ismétlődésekkel együtt – tisztelettel elfogadja, nyitottá válik a jövő felé, és vállalja a pillanat kockázatát. Amikor az egyén felismeri a valóságot, azt, ami van, és nem annak bűvöletében él, hogy a valóságnak milyennek kellene lenni, akkor ez az a pillanat, amikor az új szellemi mozgás beállítható gyógyító mondatokkal.

Nagyanya életmódja az én génjeimben

A GEO Magazin 2009. szeptemberi számában megjelent egy cikk, amely kifejti, hogy a traumatikus élmények még az unokák genomjában is nyomot hagyhatnak. A gének nem állandóak, hanem változtathatók. A szervezet például az idők során a táplálkozáson keresztül ki- és bekapcsolja a géneket, és ezek az aktuális állapotban adódnak tovább.

Megfigyelték, hogy a második világháború során éhező nők unokáinál fellelhető a magzatkori alultápláltság, illetve különböző anyagcsere-betegségeik vannak. Az éhezők szervezete ki tudta nyerni a maximális energiát a minimális táplálékból, és az anyaméhben ezt tanulták meg gyermekeik is. A jel beleíródott a genomba, amely aztán így öröklődött, és az unokák szervezete már nem tudott mit kezdeni egy olyan társadalommal, ahol bőségesen van táplálék; egyre gyakoribb lett náluk pl. a cukorbetegség.

Forrás: Sas Viktória (2010) Az elveszített ikertestvér jelenségének vizsgálata a családállítás módszerén keresztül Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Pszichológiai Intézet, Szakdolgozat // Kirsten Brodde (2009) Nagyanya életmódja az én génjeimben GEO Magazin, 9., 40-41.

Hivatkozások: Rupert Sheldrake (2000) A Dog That Seems to Know When His Owner Is Coming Home  // Videotaped Experiments and Observations Journal of Scientific Exploration, Vol. 14, No. 2, pp. 233–255 // Rupert Sheldrake (2003) Hét kísérlet, amely megváltoztathatja a világot Bioenergetic Kft., Budapest

Sas Viktória © 2019. Minden jog fenntartva.