"Az állítás maga döbbenetes volt, hiszen olyan érzelmeket váltott ki belőlem ott azonnal, amikről nem is sejtettem, hogy ennyire mélyen bennem vannak. Nemigen tértem magamhoz egész este, fáradt voltam. Másnap reggel aztán úgy keltem, mintha enyém lenne a világ: régóta nem aludtam annyira nyugodtan, és mélyen, másnap pedig igazi energiabomba voltam. Kibírtam, hogy két hétig ne agyaljak a történteken, sőt, ne is beszéljek róla, és mire odajutottam, hogy már mesélhettem volna, akkor annyira nem is mentem bele mélyen a sztoriba, senkivel nem veséztem ki, hogy mi történt velem a családállításon. Úgy két héten belül arra figyeltem fel, hogy olyan emberek próbálnak velem kapcsolatot teremteni, akik addig nem, és mindezt úgy éreztem, hogy annak köszönhetem, hogy valami hihetetlen módon megnyíltam a világ felé. Aztán teltek-múltak a hetek, nem foglalkoztam a dologgal, majd úgy 6 hónap múlva egy nap azon gondolkoztam, hogy úgy fél év alatt fenekestül felfordult az életem: megkaptam egy régóta áhított munkát, ezáltal javult az anyagi helyzetem, olyan új ismeretségeket kötöttem, amikről addig álmodni sem mertem, olyan lehetőségeket kaptam, amikkel a legeslegnagyobb álmaimat, céljaimat valósíthatom meg, és lezártam kapcsolatokat, amik már inkább terhesek voltak számomra... vagy legalábbis elindultam ezen az úton, emellett pedig olyan kapcsolataim erősödtek meg, amikről azt hittem, hogy már rég elvesztek... És ekkor hirtelen beugrott: mindez azóta történt, hogy családállításon voltam. Nagyon izgalmas, mozgalmas, kiszámíthatatlan, ám annál értékesebb időszakot zártam le."

"Régóta készülök neked írni, de eddig babonából nem tettem. Nem tudom, hogy a családállítás hatása-e, de 12. hetes kismama vagyok. Ikreket várunk a párommal 😊 Nagyon örülünk nekik. 😊 Nálam a szorongás csökkent és a babavárás ténye közelebb hozott minket egymáshoz 🙂 ♥️ Csak szerettem volna megköszönni és megosztani veled 😊"

„Iker kisfiaim közül az egyik (J.) gyakran visszatérő hörgőgyulladása miatt jártam önnél egyéni családállításon. A családállítást követő napokban a következők történtek: Közvetlen az utána lévő éjszakán gyermekeim nagyon nyugtalanul aludtak, többször felkeltek (ez náluk mindig valamilyen betegség előjele), s másnapra náthás tüneteket produkáltak. Minden tünet ugyanolyan volt, mint bármely más megfázásnál, kivéve J. sírását. Ezt követően adtuk neki az ön által javasolt puha ajándéktárgyat, ami nem mackó lett, hanem egy baba. Azt mondtuk neki, hogy ezt azért kapja, hogy meggyógyuljon. Elvette és azóta a babával alszik. Napközben néhányszor kiveszi az ágyából és játszik vele. Testvérének is elmondtuk, hogy a baba J.-é. Hihetetlen, de ez az egyetlen játék, amit idáig soha nem próbált elvenni tőle. A betegsége kb. másfél hétig tartott tulajdonképpen addig, mint máskor . A történethez hozzátartozik, hogy a férjem és én is betegek lettünk. Nálam 4-5 napig, a férjemnél 8-9 napig tartott. A homeopatikusunk azt mondta, hogy a családállítást követően ez előfordulhat és kb. egy hét alatt lezajlik. Szokatlan látvány volt még J.-től, hogy az állítást követő 2. és 3. napon minden ok nélkül odament a testvéréhez, megpuszilta, megsimogatta és ez azóta is előfordul. Összességében elmondhatom,hogy J. az elmúlt időszakban sokkal jobb kedvű, a másik gyermekem pedig ragaszkodóbb, közvetlenebb mint korábban. Életem egyik legjobb döntése volt Önhöz fordulni, nagyon köszönjük a segítségét!!!"

„Kedvelem magát, és örülök, hogy Önhöz járhatok (ez most dicséret akart lenni 😉 ). Nem tudom, hogy valaha is ki fogom-e tudni fejezni a hálámat teljesen őszintén, de hálás vagyok a segítségért, amit kapok. Úgy érzem, hogy jól választottam, amikor Önhöz fordultam, mert tudok bízni és közel engedni. Nekem olyan valakire volt szükségem, aki rám mosolyog, akiben érzem a szeretetet, a törődést, a kedvességet. Egy ismerősöm is jár pszichológushoz, ő egy idős hölgyet talált magának, akivel olyan mátrixosan elbeszélgetnek. Neki erre van szüksége ahhoz, hogy bízni tudjon. Azt hiszem nem vehető ez a szakma kilóra, mindenkihez más a kulcs, mást tud közel engedni magához, másra van szüksége ahhoz, hogy egy jól működő terápiás kapcsolat legyen belőle.”

"Voltam Nálad családállításon, pont mikor megszűnt a munkám. Azóta sok minden történt velem. Voltam az El Caminon, ahonnan rengeteg, életreszóló élménnyel tértem haza. Van új állásom, sokkal jobb mint a korábbi. A Caminon megismerkedtem valakivel. Mindenképpen jó irányba változott az életem azóta. Persze küzdök magammal, figyelem magam és ez nem mindig könnyű feladat, de hálás, azt hiszem. Köszönöm Neked, a családállítás hatalmas élmény volt, és ha ez elindított egy úton, akkor sokat köszönhetek neki."

„Nagy segítség voltál, olyan szelep, ami nélkül előbb-utóbb biztosan felrobbantam volna."

"Nagyon köszönöm még egyszer az állítást. Nagyon sokrétű és mély hatása van az állításnak. Apránként egy egészen új "világ" kezd feltárulni előttem, amivel még csak most ismerkedem. Vettem múlt héten egy macit, és vele alszom. Sokat segít. A kisfiam is kapott egy macit, és ő is nagyon sokat bújik a saját macijához, mindenhova hordozza magával. Ha eljön az idő, akkor majd neki is szüksége lesz iker-állításra. Én egyébként még sokat szomorkodom. Van sírdogálás is sokszor, és minden olyan furcsának tűnik most az életemben: minden más, mint eddig volt... Azt hiszem ez az állításom érint eddig a legmélyebben, legfájdalmasabban, hiszen az ikrem konkrétan a "másik felem volt" és a legközelebb áll hozzám. Barátkozom vele, beszélgetek hozzá, és próbálom megteremteni a "közös" érzést vele, valamit, ami csak a "kettőnké". A legnehezebb az a felismerés, hogy eddig mennyi emberbe "beleláttam", "belevetítettem" őt. Hogy mindig mindenkiben őt kerestem. És hogy helyette mindig valaki mást akartam "megmenteni". Úgy érzem egy "gyász-folyamat" zajlik most bennem, és ez talán sokáig el fog tartani. Viszont az eddig vitt terheket is le tudom most már rakni. Bátrabb lettem (ez meg is lep), jobban ki tudok állni magamért, és az eddig hordozott "ok nélküli" bűntudatom is nagyon sokat csökkent. Ez nagy eredmény. Köszönöm."

"Nagyon sokat segített nekem a családállítás, azóta sok minden történt velem, többek közt az, hogy egy másik országba költöztem és itt próbálom meg folytatni az életem."

"A családállításról korábban már hallottam, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan működik. Az első alkalmakra a kíváncsiság vezérelt, és hogy másnak már sikerült megoldania problémákat vagy elősegítenie azok előremozdulását. Aztán képviselőként több alkalommal is részt vettem, ami valóban nagyon tanulságos volt számomra. Mire bennem is megfogalmazódott a kérdésem, témám. Az egyik családtagommal való kapcsolatom nem volt felhőtlen. Így sor került rá, felállítottuk a helyzetet. Valami ott, akkor megváltozott. Talán az én hozzáállásom, vagy nem is tudom. Az egész dolog működik! Ajánlom mindenkinek. Az emberek nem is tudják, hogy ezzel az eszközzel, mennyire hihetetlen nagy lépéseket lehet tenni. Az addigi berögződött családi folyamatok tényleg megváltoznak. Az emberek reakciói mások lesznek. Nekem és a másik félnek egyaránt. Amíg azt gondoljuk, hogy ördögi körökben, ugyanazokat futjuk eredménytelenül, addig fogalmunk sincs róla, hogy ezen lehet változtatni, így. Aki még gondolkodik, szerintem próbálja ki, milyen képviselőnek lenni. Onnantól már csak egy lépés a saját probléma megfogalmazása. Szerintem szenzációs élmény az egész!"

"Sokkal keményebb lettem, amióta elmondtam Édesanyámnak, hogy meg kell tanulnom nemet mondani, annak ellenére, hogy az én születésemhez ez kellett, azaz nemet mondani az abortuszra."

"Azért írok, hogy megköszönjem a tegnapi napot. Nagyon hálás voltam az empatikus, de mikor lehetőség volt rá, mégis kedves-humoros közegért. Az állításban ugye az én nagymamám is felállt (hozzá tartozott a kései terhességben abortált csecsemő) és mögötte egy női ős, akiről az állításban csak azt tudtuk, régi (azaz nem a nagyanyám anyja) szintű ős. Az akkor meg nem határozható női ősnél sejtettünk egy gyerekszülés közbeni halált és a csecsemő halálát is éreztünk, amit ki is mondtál (ugye itt rázott ki sokunkat a hideg a teremben, amikor ezt a sejtésed kimondtad, engem is). Ma beszélgettem anyukámmal (nem mondtam neki, hogy állításon voltam) és megkérdeztem arról, hogy a nagymamám nagymamájáról (az én ükszüleimről, azaz az állításban csecsemőt abortáló nagyanyám nagyanyjáról) tud-e valamit. Az első mondata ez volt: hogyne, meghalt gyerekszülésben. Mondanom sem kell, egyből felültem az ágyon és a hideg is kirázott. Anyám elmesélte, az ükanyám a nyolcadik gyerek szülésekor halt meg (azon a szinten még bőven volt gyerek) és a csecsemő utána nem sokkal meghalt. Ekkor éreztem azt először (úgy, hogy öt éve ismerem tapasztalatból a módszert), hogy itt a bizonyíték, hogy működik."

"Voltam Nálad családállításon, ami nagy hatással volt rám, az életemre. Azóta sok dolog történt, nagyot változott az életem, többek közt abban is, hogy lassan már második éve nem Magyarországon élek."

(Állítás után 3 nappal:) "Még egyszer köszönöm neked a szombatit, egyszerűen csodás élmény volt. Én már érzem a hatását, úgy érzem, türelmesebb vagyok és nem megyek bele érzelmileg abba, ami mondjuk zavar, vagy zavart idáig."(Állítás után 17 nappal:) "Most ez az egész megint változott egy picit. Sokkal higgadtabb vagyok a barátommal. Az utóbbi két hónapot elég keményen végig vitatkoztunk, és még most is van feszültség, viszont teljesen másképp működik. Persze ezen még sokat kell dolgozni, de már kicsit más irányba mutat a haladás, mint előtte (nem a széthullásba legalábbis 🙂 )." (Állítás után 19 nappal:) "Csak arról szerettem volna írni, hogy egész érdekesen alakulnak a dolgaim mostanság. Szóval egyrészt rájöttem arra, hogy van egy csomó ember körülöttem, aki tud és akar is nekem segíteni, és amit mondanak, vagy amiről beszélgetünk, az használ. Hasznos infókat kapok és valahogy sokkal őszintébb vagyok magammal. Beláttam, hogy valóban nem kell senkit sem megmentenem."

"Nagyon nagy a káosz, sok a spontán sírás, de egy csomó összefüggésre jöttem rá, ez mérföldkő."

"Számomra rendkívül sokat adott. A családállítás folyamatát követően már egyből éreztem, hogy változom. Sokkal lelkesebb és nyitottabb voltam, másképp szemléltem a saját életemet, kapcsolataimat. Elfogadóbb lettem saját magammal is, értettem már, hogy miért futottam bele ugyanazokba a problémákba régebben, vagy miért tettem ezt vagy azt, annak ellenére, hogy tudtam, nem az lenne számomra a legjobb viselkedésmód."

"Gyökeres változást egyelőre nem hozott, de valamiféle derűs belső nyugalmat igen. Mintha valami már nem nyomasztana, amiről persze nem tudtam korábban, hogy nyomaszt. Tök másként kezelem a váratlan helyzeteket, amiből akadt rengeteg az eltelt hónapokban."

"Az jött ki az állításon, hogy apai Nagyapám "felől" valahol, valakinél vízbefulladás történt, egy tragédia (pontosan nem lehetett látni, tudni a történetet) és Apu is cipelte ezt a terhet (a képviselőm végig fekve volt), amit persze én is átvettem, és kőkeményen szó szerint semmi nem ment, nem igazán mozdult az életemben év(tizedek)ig. Az első változás az volt, hogy a teher letételének hatására rengeteget javultak a lábaim, különösen a jobb. Ugyanis annyira fájt, (legfőképp melegben) hogy az állítást megelőzően sokszor alig tudtam reggel lábra állni, és az utóbbi időben e fájdalom egész nap permanens volt. Az állítás utáni napon feltűnt, hogy nem fáj, és azóta is csak nagyon ritkán jelentkezett a fájdalom. Azelőtt sokat feküdtem - mára már sokat megyek-jövök, "elindultam". Megyek. Sokat sétálok. Kerékpározok. Erdőt járok. Az eddig hordott sötét ruhákat felváltották a nyári vidám színek, elkezdtem újra hordani a bizsu-ékszereket. Elkezdett változni bennem is pár dolog a Saját Élet Reményében - legfőképpen az, hogy valahogy el kell itthonról költöznöm"

"Rádöbbenések vannak."

"A szüleim teljesen másképpen viselkednek, vagyis az a helyzet, hogy "felborult" sok minden. Apu sokszor elég durván viselkedik. Anyu is megváltozott. Hogy diplomatikusan fogalmazzak: a helyzet sokszor nagyon nem egyszerű. De tudom, hogy ez egy jó jel, mert a rendszerben kezdi mindenki visszakapni a helyét. És ez minden érintett javára szolgál. (Csak az az óriási szám ne lenne néha! 🙁 ) Majd erre is rágyúrok 🙂 Ami érdekes még, hogy a Testvérem egyre többször ad jelt magáról, bejelentkezik facebook-on, amit azelőtt rendszeresen nem igazán tett meg. Már nem látom sötétnek, kilátástalannak az életemet, mint az állítás előtt. Visszaköltözött a remény a Lelkembe. Tudom, hogy még van bőven mit letenni, és alig várom a következő alkalmat, hogy ismét mehessek, ismét lehulljon egy újabb hagymahéj, ami által egyre kiteljesedettebb életet élhetek. Annyit szeretnék még írni, hogy szeretném megköszönni, hogy ilyen sokat segítettél nekem! Az, hogy egy ilyen érdemi tudással bíró pszichológus szakember vezet egy csoportot a családállításon: felbecsülhetetlen! Látszott, hogy teljesen máshogyan "nyúltál" az emberekhez, látszik a tapasztalat, a tudás, a jelenlét, és hogy a Szíved-Lelked benne van az egészben. Én még nem éreztem magam ilyen jól sehol máshol. És az is nagyon jó volt, hogy a humor is szerepet kapott ebben, jó volt, hogy nevettünk, és azáltal is érezhetően oldódtak a fájdalmak, terhek. Még egyszer köszönök mindent!"

"Február óta dolgozom. Persze sokszor vannak nehézségek, nem mondom, hogy mindig egyszerű. A szituk ugyanazok, mint amikről már korábban is meséltem, de már egész jól kezelem, azt hiszem."

Szeretném megosztani Veled, ami ma történt, mert Hozzád kapcsolódik 🙂 Beszéltünk arról, hogy foglalkoztat a hajléktalan kérdés, hogy nekik miért az a sors jutott, illetve, hogy azt gondolom, hogy némelyik egy kis segítséggel kiemelkedhetne onnan. Emellett beszéltünk az önkéntességről, hogy hagyjam, hogy rám találjon. Ma megtörtént, szinte a kettő ötvözetében 🙂 Mentem az utcán és odalépett hozzám egy fiatalember, hogy tudnék-e neki segíteni. Bár szegényesebben módon, de normálisan fel volt öltözve. Egész halkan beszélt, visszafogottan, görnyedt testtartással. Mondta, hogy ennivalóra kérne pénzt. Nem messze volt egy bolt, kérdeztem tőle, hogy jó-e, ha együtt bemegyünk és veszek neki valamit. Mondta, hogy igen. Közben elmesélte, hogy másnap megy interjúra, egy mosogatói pozícióra, de ha az nem sikerülne, akkor hétfőn is lesz neki egy másik, az egy betanított, csomagolói állás. A péksüteményeknél álltunk, kérdeztem, mit szeretne enni. Megállapodtunk a szendvicsben és mondta, hogy vaja még van hozzá. Nagyon szerény volt, majd a szeletelt kenyeret választotta, hogy azzal könnyebben tud bánni. Kért, hogy válasszak én felvágottat neki, nem szeretne ő. Majd az üdítőknél is kérdezte, hogy szabad-e kólát választania. Kérdeztem, hogy zöldséget, kovászos uborkát, esetleg csalamádét kér-e mellé. Mondta, hogy nagyon rég evett ilyeneket. Mindegyiknél elmondta, hogy most nagyon zavarban van és kellemetlenül érzi magát. Próbáltam megnyugtatni, hogy ne tegye, én ajánlottam fel. Kérdezte azt is, hogy ahol én dolgozom, ott lenne-e esetleg valami állás és még önéletrajza is van hozzá. Ebben nem tudtam segíteni. A vásárlás végén még egy csoki is bekerült a kosárba. Sorban állás közben kérdezte, hogyan tudná viszonozni. Mondtam neki, hogy nekem sehogy és nem szükséges, de kívánom, hogy sikerüljön elhelyezkednie 🙂 Kifizettem az élelmiszereket, ő elpakolta a hátizsákjába, majd elbúcsúztam tőle. Apróság, illetve nekem 10 percembe és egy kevés pénzembe került, de bízom benne, hogy adott neki egy pozitív löketet és legközelebb már be tud vásárolni magának 🙂

"Mióta nálad jártam családállításon, sokkal könnyebbnek érzem magam. Kinyíltam és lazábban veszek sokmindent. Tudatosan megterveztem a számomra kívánatos partnert, és figyelem a környezetemben felbukkanó férfiakat. Ma került tudtomra, hogy szimpatizációm viszonzásra kerülne egy fiatalember részéről. A helyzet azonban ellenkezik az elveimmel (foglalt). Így hát várok tovább türelemmel"

"Tavaly voltam Nálad egyéni állításon, és most gondoltam, hogy írok pár sort milyen változásokat hozott. A témám a nálam két éve diagnosztizált inzulinrezisztencia volt. Az állítás előtt az értékeim olyan rosszak voltak, hogy az orvos gyógyszert akart felírni, de végül a diéta és sport kombónál maradtunk, mert azóta sokat javultak. Bár ez egy lassabb folyamat, kitartó vagyok és ehhez az állítás nagy löketet adott. Amiben viszont szinte azonnali pozitív változás állt be az állítás óta, az az Anyával való kapcsolatom. Korábban voltak nagyobb veszekedéseink, de ez mára a múlté. :)"

"Amit mind a két szülőmtől megkaptam, az a "feloldozás", legalábbis, én így élem meg. Mindig is nehezemre esett a leválás, meg annak elfogadása, hogy ha én jól vagyok, az nem ér, mert ők nincsenek jól stb. Most már értem azt a kijelentésedet is, hogy akkor lesznek jól a szülők, ha a gyerek is jól van. Beszéltem nekik nagyon nyíltan a gyerek dilemmámról, és meglepetésemre, nagyon jól kezelték, és támogatóak voltak. Végre gyerek voltam a mindkettejükkel való beszélgetés során, és ők végre a szüleim voltak. Azóta pedig megszűnt a mély szorongásom, hogy unokát KELL csinálni, gyereket KELL szülni, mert ezt várja a világ. Felszabadultabb lettem, és most jött el az az időszak kb. először, hogy kezdem meghallani a saját hangomat - nem csak - e téren. Tényleg hihetetlen felszabadító érzés."